Oldalak

2010. augusztus 23., hétfő

Miért?

Vajon miért csinál úgy
mintha nem is léteznék?? Miért ilyen kegyetlen? Talán nem emlékszik azokra a jó dolgokra,amiket együtt éltünk át? Vagy arra,amikor vígasztaltam,mert valaki megígérte neki,hogy soha nem hagyja el és mégis megtette? Vagy talán már semmire sem emlékszik ami Vele és velem történt?
Pedig még olyan dolgot is megtettem érte,amit nem akartam,de legalább neki örömet szereztem vele.Az nem érdekelt hogy nekem nem jó,csak Ő érdekelt és az hogy jól legyen..
Soha,de soha nem fogok senkit olyan közel engedni magamhoz,mint Őt.. :(


"Az emberek azt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek.."

Ez tényleg igaz.. Habár nekem egy rossz emlék is elég fájdalmat okoz,mégha valamiért nem is teljesen emlékszem rá..De jobb is így..

2010. augusztus 15., vasárnap

Cím nélküli vers (csak mert nem tudok címeket adni)

Ez volt a legelső versem,amit írtam(vagy a második? :D) Több,mint egy és fél éve írtam kb.kár hogy nem írtam oda a dátumot :S :D
Amúgy sztem nem valami jó,de mind1 :D

Minden ember változik,
Egy jön,egy pedig távozik.
De ne feledd el soha,
Az élet nem csak veled mostoha.

Egy lány eltávozott,
De nem sokat változott.
Szívében még mindig fájdalom,
S folyton éri őt a rágalom.

Ezt nem bírta tovább és olyat tett,
Amitől neki jobb mégsem lett.
De kapott helyette kínokat,vért,
Melyekkel ezután még nagyobb bánattal élt.

Tollat ragadott kezébe,
És könny szökött szemébe.
Nem tudott egy szót sem írni,
Mert rá gondolt és elkezdett sírni.

Ekkor hirtelen összesett,
Egy utolsó szót keresett.
Melyet már rég elfeledett,
Mert hiába szeretett.

A földön jéghidegen,könnyes arccal hevert,
S az asztalról utolsó erejével egy poharat levert.
Amely darabokra tört és megsértette,
Utolsó perceiben életét megértette.

Egy fiút szívből szeretett,
Akit soha nem feledett.
Most az életét elveszti,
De őt örökké szereti.

2010. augusztus 13., péntek

Csillaghullás és villámnézés

12-én kb.éjfélkor amikor épp a szobámat rendeztem át, a hugom megszólal hogy menjünk ki csillaghullást nézni.Mennyire jó,hogy emlékeztetett!Amikor kiértünk nagyon szép volt az ég,tele csillagokkal.Én láttam meg az első hullócsillagot :) A kerti padunk volt a csillaglesem :D Összesen 20 db hullócsillagot láttam,abból az egyik nagyon szép volt: Tök nagy,hosszú,fényes,lassú és még nyomot is hagyott maga után,ami még kb.fél pecig látszott utána. Még soha nem láttam olyan szépet. Kívánságom csak egyetlen egy volt,de az szívből jött ^^ Remélem valóra is fog válni :)
Nagyon érdekes volt,hogy a legtöbb ott hullott,ahol az esthajnalcsillag volt.Az meg még jobb volt,hogy a szomszédom 32-t látott én meg mindig másfelé néztem nem arra amerre kellett volna :D
Nagyjából így nézett ki az a szép hullócsillag:

Úgy volt,hogy másnap is kimegyünk,mivel akkor még több lesz.DE mégsem úgy lett sajnos :S Tiszta felhős volt az ég,alig látszott pár csillag az égen :( Észrevettem hogy valami folyton "villog"kint a háztetők mögött. Aztán kimentem és rájöttem,hogy villámlik és elkezdtem nézni.
Tök szép volt,ahogy megvilágította a felhőket.Ilyen kékes-rózsaszín volt a fény és látszottak a villámok is.Ilyet legutoljára 6 éve láttam Balatonbogláron.
Addig jó volt nézni,ameddig nem ért el hozzánk is.Utána nagyon hangosan dörgött,villámlott,csapkodott :S Alig bírtam elaludni. Utálom az ilyen nagy viharokat.. :S Utána általában rosszat is szoktam álmodni. Most annyira nem volt vészes,de volt benne egy pár rossz rész és olyan ami nagyon nagy hülyeség volt.De ebbe most inkább ne menjünk bele :D

Csak mert szeretem ezt a számot

2010. augusztus 9., hétfő

Egy kis boldogság :)

"Minden nap felébredek, élek, lélegzem, mosolygok, mint egy robot. Csak remélni tudom, hogy egy nap okom is lesz arra, hogy ezt tegyem.."

..És most úgy érzem megérte remélni :) Tegnap és ma tényleg volt okom rá és olyat éreztem amit már régen: BOLDOG VOLTAM és végre ŐSZINTÉN mosolygok. :)
Pedig semmi óriási dolog nem történt velem,csak egyszerűen az egyik bnőmmel voltam és ott aludtam nála és jókat beszélgettünk,nevettünk stb..:)
Végre nem azt éreztem,hogy mindenki figyelmen kívül hagy engem.. :S
Bárcsak több ilyen bnőm lenne :( Pontosabban bár több olyan ember lenne,akit a barátomnak mondhatok..De ez sajnos nem így van és nem tudom mikor lesz újra úgy...

Ha már a barátságnál tartunk.. A netes barátaim egyre jobban hanyagolnak.. :S De hát gondolom biztos van rá okuk.. Habár tök szar,hogy már nem is beszélünk meg semmi,de mind1...
DE az is lehet hogy csak én érzem így,pedig nem is így van?! Hát nem tudom..szóval örülnék ha valaki felvilágosítana egy megjegyzésben..

2010. augusztus 6., péntek

..

"Az élet nem fáj, egészen addig, míg el nem kezdesz azon agyalni, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettél el, és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád."

2010. augusztus 4., szerda

Séta a múltban..

2006. Ebben az évben lett tevém.Azután saját karavánom is lett,pedig csak 10 éves voltam.A karim Harry Potteres volt,ahol minden este tanórák voltak a chaten meg minden.Nagyon szeretettem a közösséget,szerettem Csillagvizsgálást és Bűbájtant tanítani,az összes többi órát szerettem,szerettem a báljainkat stb.De sajnos,mint mindenhol itt is elkezdődtek a bonyodalmak.Volt egy pár olyan ember,aki ellenem és a kari ellen fordult.Így nem volt kedvem tovább folytatni és megszüntettem,pedig sokan szerették volna ha minden folytatódik tovább. Nagyon hiányzik a karim és mostmár tudom,hogy tényleg folytatnom kellett volna,de ezt kb.11 évesen még nem láttam így :( :(
Még mindig megvannak a régi karihonlapjaink,egy-két dolgot kimásolok adatlapokról stb. :)
Dani adatlapja:
"**Tevém neve**---> karivezetők királynője:P "
Angellya adatlapja:
**Tevém neve**: **Saját nevem** egy imádnivaló édes karivezető:)
Ő is sokat segített neki és örök hála a házasság közvetítő posztért:DD puszyy neked:)

Szóval nagyon-nagyon hiányzik a karim,de főleg azok a tagok akiket nagyon szerettem és ők is engem.:) :(


2008. Beléptem egy másik karavánba,aminek nagyon jó honlapja volt. :) Egy csomó ideig nem mentem fel a honlapra,de aztán végülis egyszer felnéztem és azt hiszem ez volt az a pillanat ami után az életem elég sokat változott.Azután eyre többet voltam fent,nagyon sok embert ismertem meg akiket később megszerettem.:)
Ahogy telt az idő egyre többen ismertek,mert folyton chateltem,így az ismertebb tagok közé tartoztam.:)
Van akikkel még most is beszélek,de van pár olyan olyan ember is akivel sajnos már nem. :( Pedig én nagyon szeretem/szerettem őket..)
Van olyan kép,szó,hangulatjel,mondat,zene amiről rögtön Ő jut eszembe.Ilyen kép pl.ez:
Azért,mert ez volt nálam az Ő háttere msn-en :( Nem tudom miért pont ez,de erről folyton Ő jut eszembe.
És erről a jelről is --> ^^ ehhez tartozik egy szó is,de az titok..
BMF--> ez is vminek a rövidítése,ami Rá emlékeztet és a 8.-os angol füzetem hátuljára is óriás betűkkel van beírva..
Vele utoljára az írásbelim előtt beszéltem,de már akkor sem úgy,mint régen és tudom hogy többet valószínűleg már nem is fogunk beszélni. :( Pedig nagyon hiányzik.Minden nap beszéltünk hosszú órákon keresztül..beszéltünk reggel,délelőtt infón,délután,este,éjszaka,vagy számítógépről vagy telóról írt és ahányszor csak elköszönt mindig szomorú lettem.. :(

A másik emberrel még most is tudnék beszélni,hogyha esetleg néha eszébe jutnék.De valószínűleg baromira nem érdekli az hogy mi van velem,sőt lehet hogy már a létezésemről is elfeledkezett. XD Még belegondolni is rossz,hogy én mennyit szenvedtem miatta. :S
Szegény Dorcsnak is sokba kerültem akkor,amikor felejteni akartam,de egyszerűen nem ment :( Egy csomó sms-t küldött,hívott telón.. Aztán suli után majdnem minden du.beszéltünk és ez tartott kb.1-2 hétig :S Nem tudom,hogy ez az illető hogy csinálja,de hogyha beszélek vele,akkor általában olyan,mint régen és így mindent kezdhetek előről. :S

És az a legrosszabb,hogy ÉN rontottam el mindent :( :( Úgy ahogy szoktam,mindent elrontok,ami valamikor jó volt és csak későn veszem észre,hogy szükségem van rájuk. :(
DE mostmár tudom,hogy ezt muszáj lesz lezárnom,mert: "A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt."
Már régen meg kellett volna tennem,úgy ahogy sokan mondták,de csak most érzem azt,hogy képes is vagyok rá,bármennyire is fáj..